mibajunklehet

A korábban itt közzétett nyílt levelemet természetesen postán is elküldtem. Még egy hónap sem telt el, már meg is jött a válasz! (A teljes szöveg itt olvasható.) Ez is hasonlóképp vicces, mint maga a "helyszíni cselekmény".
Alább a válaszom, amit ezúttal is küldök kinyomtatva is.

Tisztelt Igazgató úr!

Levelem (önök beadványnak nevezték el) egyik kulcsmozzanata – ahogy válaszukban jó érzékkel önök is kiemelték – valóban az volt, hogy a szabálytalanságot elismertem. Egyúttal sérelmeztem a csekk elhelyezésének módját, ami lehetetlenné tette a befizetést. És kértem új csekket.

Beadványomhoz képeket is mellékeltem, és nem csak szórakoztatásként. Egyúttal kértem, hogy Önök is küldjék el a helyszínen készült fotókat. Nem küldték. Ami nem is lenne baj, de önök válaszukban éppen azok bizonyító erejére hivatkoznak, így viszont azért mégiscsak praktikus lenne, ha meg is mutatnák a képeket.

Mármost én továbbra is állítom, hogy ráfagyott a szélvédőre a csekk, mert nem becsúsztatás volt, hanem ablaktörlő lapáttal odafogatás, és ezt a maradványokat ábrázoló fényképpel bizonyítom is. Ezzel szemben önök állítják, hogy nem is érhetett a szélvédőhöz az irat, és erről fénykép is készült. De hiába kérem, nem mutatják meg. Miért? Véletlenül kitörlődött, mert beázott a gép?

Azt is írják, hogy:

Nem tudom, milyen időjárási körülmények indokolják önök szerint a védőtasakba helyezést, illetve mennyire vannak tekintettel a döntés meghozatalakor a pillanatnyi időjárási körülményeken kívül az évszak sajátosságaiból eredően valószínűsíthető fordulatokra, de azért gondolom, az önöket sem lepi meg, hogy ilyenek vannak. Mármint fordulatok. Télen igen gyakran szokott esni az égből valami izé, amit hol így hívunk, hol úgy, de többnyire nedves. Ha épp nem esik, attól még könnyen lehet, hogy fog. (Jut eszembe: köd. Az is nedves.) És ugyancsak télen jellemző, hogy hideg van. Ha aktuálisan nincs is olyan nagyon hideg, akkor is bármikor előfordulhat, hogy rövid időn belül mégis elég hideg lesz. Mondjuk fagyni fog. És bizony január 26-án, amikor megbüntettek, elég konkrétan tél volt.  (Nyáron amúgy úgyszintén szokott csapadék esni, ami ugyan rendszerint nem fagy meg, de lehet elég bőséges a papír eláztatásához, ősszel e mellé még a szél is fúj, tavasszal meg sok madár repked, akik leszarják ezt az egészet, szóval igazából minden évszakban várható, hogy a zacskó nélkül kihelyezett bünticsekknek valami baja lesz. Jobb az elővigyázatosság. Persze csak akkor, ha nem akarnak ilyen alakokkal levelezni, mint például én.)

Tovább is tájékoztatnak:

Tényleg nem értem, miért pazarolunk erre ennyi időt, papírt és bélyeget. Küldenek nekem egy levelet, melyben megkérdőjelezik az állításaimat, cáfoló bizonyítékokról beszélnek, de azokat nem mutatják meg, emellett közlik, hogy majd küldenek még egy levelet, melyben fel fognak engem szólítani. Egy bekezdésnyi, vastaggal szedett szöveggel kiemelve, hogy köteles vagyok határidőre befizetni a büntetést, különben feljelentenek.

Nincs szükség felszólításra. Azzal kezdtem, hogy küldjék el a csekket és befizetem. Határidőre, feltéve, hogy még annak lejárta előtt ideér. Mert elismerem, hogy hibáztam. Miért nem küldték el a csekket ebben a levélben, ha már válaszoltak? Na, mindegy is, csak tényleg lenne jobb dolgom is, mint a ráfagyásról elmélkedni, de ami fontosabb, szerintem önöknek is. Ez utóbbiak közül írtam is párat a legutóbb példaként, de azokra nem reagáltak.

Arra bezzeg igen, hogy milyen hangnemben írok levelet. Nos, szerintem ahhoz képest, ami a büntetés kihelyezésének stílusából következne, a hangvételem kifejezetten visszafogottnak nevezhető. Nem volt a szövegben egyetlen ravatal, gyógyszer, ápolás, sír, virág, költés, kaszás, bérnők, szülők és egyéb durvaság sem, ami ilyenkor szokásosan előfordul. Biztosan önök is hallottak már hasonlókat, vagy kaptak mondjuk ilyen közleménnyel befizetést. Én most elolvastam a levelemet újra, tényleg nem értem, mire gondolnak, amikor ezt írják:

Mutassanak rá legyenek kedvesek, mivel bántottam meg önöket.
(A levél internetes közlésénél a kommenteket nem én írtam.)

Végezetül a kérésükről. A leírtak szíves tudomásulvételével nem lesz gond, ahogyan a fizetési kötelezettség teljesítésével sem. Kérem a csekket és már megyek is a postára. Zacskóra küldjek valamennyit pluszban?

De komolyan, nem lett volna egyszerűbb (nem mellesleg elegánsabb) azt válaszolni az utolsó bekezdés helyett, hogy elfogyott a védőtasak, elnézést, de itt van, küldjük a csekket?

Megkapó őszinteséggel hozza a ház (szerelvénytartó műtárgy) lakóinak tudomására a vállalat, hogy a felújítás csak róluk szól: kicserélik, amit kell, bármivel is járjon ez.

Valaki már alá is húzta a lényeget:

Hát, valóban igen durva kupival járt. Meg liftfoglalással, de aztán kis könyörgésre ment a lift kapcsolószekrények és kábelkötegek nélkül is egy kört, úgyhogy végül sikerült lejutni a földszintre az addigra már háborgó babakocsival. A trágyát meg eltakarították lassanként.

Szóval innen üzenem, ha ez minden, amit meg tudnak tenni a nyugalmunk zavarásáért, akkor azért van még mit tanulniuk. Javasolnám, hogy érdeklődjenek azoknál a parasztoknál, akik rendszeresen dohányoznak a liftben, ugyanitt a padlóra (falra, plafonra(!), ajtóra) köpnek, de megkérdezhetik a szofisztikáltabb nyugalomzavarásról azokat is, akik bejárnak a lépcsőházba hugyozni. Vagy ezek ugyanazok? Esetleg a taxisokat az utcában, akik öt autónyi távolságból beszélik (ordítják) meg aktuálpolitikai és erotikus fantazmagóriáikat - de ez csak nyáron jó, ha nyitva vannak az ablakok.

Ez a kis modernizációs munka a bázisállomásokkal lófasz, kérem szépen.

- magyar rémmese -

Ha megmondanám, honnan tudom, meg kellene öljem a kedves olvasót. Egészségesebb tehát, ha enélkül is elhiszi: a mese létező önkormányzaton alapul, bármilyen hasonlóság a valósággal hihetetlen, de sajnos igaz. A kedves olvasó még így sincs biztonságban, simán lehet, hogy ha elolvassa, magától is meghal. Abszurd horror következik.

Az önkormányzatnál (az egyiknél, de gondolom többnél is) BKV-bérletet adnak a dolgozóknak. Keresetkiegészítés, béren kívüli juttatás, utazási hozzájárulás – ilyesmire gondolnak közben. Jobb is így, hiszen ha például arra gondolnának, hogy a béren belüli juttatás mennyi, attól könnyen valami bajuk eshetne.

Nem adnak pénzt bérletre, hanem megveszik és odaadják a dolgozóknak. Akiknek jár. Így kivédik a bérlet árának nem rendeltetésszerű felhasználását, népszerűbb nevén a csalást, vagy más megközelítésben az inkább rezsire költés-t.

Akiknek nem jár, azok egyébként ugyanúgy irodában ülnek reggeltől délutánig, mint akiknek jár. Hogy milyen logika szerint kerül az egyik irodista ebbe, a másik abba a csoportba, azt tényleg ne akarjuk tudni.

Tehát vannak a bérletet kapó irodisták, akik így – az ő szempontjukból nézve – ingyen utaznak együtt a tömeggel.
(Vegyük észre: azzal a tömeggel, amelyik az önmaga kormányzására kiválasztott magából néhány egyedet, a kormányzás feladatával őket megbízta és hozzá irodistákat is rendelt, hogy azok segítsék a munkát – hát nem gyönyörű kép, ahogy ezek így együtt utaznak?)

Igen ám, de az önkormányzat felelősen kell bánjon a köz pénzével, amiből a bérletet is veszi például. Ennek érdekében a köz pénzéből középvezető irodistákat (mondjuk: irodistábbakat) is foglalkoztat, ők tehát azért kapnak ebből a pénzből, hogy megakadályozzák a sima irodistákat a pénzkapásban, ha úgy vélik, hogy azt nem a kormányzás segítésére költenék. Egyszerű ez.

Persze az irodistábbakat is ellenőrzik a még- illetve legirodistábbak, vajon elég hatékonyan dolgoznak-e, tehát azoknak időről-időre elő kell rukkolniuk újabb ötletekkel, hogy a köz pénzét hogyan védjék meg önmaguktól.

Így lépett érvénybe az új szabály januárban, miszerint a bérletet csak a munkavégzés keretében történő ügyintézéssel kapcsolatos utazásra használhatják a dolgozók. Első látásra zseniális és nagyon mélyen igazságos szabály ez! Ha nem vesszük figyelembe, hogy a bérlet milyen díjfizetési konstrukciót takar, akkor így is marad akárhány látás után is, bár ezt a megközelítést inkább a vaksággal szokták összefüggésbe hozni azok, akik nem a korlátoltsággal vagy az ostobasággal.

Nem tudom, megpróbálta-e már valaki röviden, de érthetően elmagyarázni nekik, mi is a bérlet. Mondjuk engem senki sem kérdezett, de azért megpróbálom:

A bérlet igazolja, hogy tulajdonosa az alkalmankénti díjfizetéssel is igénybe vehető szolgáltatás árát egy maghatározott időszakra számított átalányként előre, egy összegben kifizette, így jogosult ezen időszak alatt a szolgáltatást korlátlan számú alkalommal igénybe venni.

Nyilván nem tökéletes, de a BKV-bérlet értelmezéséhez biztosan jó lesz, le is lehet belőle vonni a konzekvenciát úgynevezett saját szavakkal: a bérlet ára nem függ attól, hányszor utazol vele.

Ez az önkormányzatnak nem sikerült, vagy ha igen, nem zökkentette ki őket nagyon a törvényalkotásból. Az önkormányzat által adott bérlet arra való, hogy az önkormányzati munkavégzés során, ahhoz kacsolódó utazásra használják, és kész! Így például munkába járásra nem, már csak azért sem, mert az igazságtalan lenne azokkal szemben, akik a bérletet nem kapók csoportjába tartoznak ugyanott. Támadhatatlan, nem?

Na és hogy kell ezt a remek szabályt betartatni?
Kidolgozták a rendszert!

Reggel bemegy az önkormányzatba az irodista. Ahogy tud. Ott felveszi a bérletét a bérletőrző irodistától, aláírja, hogy átvette. Dolgozik nyolc órát, ha közben munkaügyben tömegközlekednie kell, akkor megy, viheti a bérletét. Magánügyben nem. Munkaidő végeztével a bérletet leadja, aláírással átveszik. Aztán mehet. Ha közel lakik vagy van saját bérlete, akkor jegyet sem kell vennie.

De komolyan.

A bérlet-rendszer tehát sokkal igazságosabban és főleg költséghatékonyabban működik, mint korábban! Gratulálunk, és köszönjük az egészéves odaadó, önzetlen, a spórolás mellett elkötelezett munkáját, satöbbi, taps. És hát karácsonykor jutalom, természetesen.
 

Tisztelt Közterület-felügyelet!

Ma reggel találtam egy papírpacát az autóm szélvédőjére fagyva. Csak úgy pőrén, zacskó nélkül dugva az ablaktörlő gumija alá mállott a gyűrt-tekert saláta. Elsőre az ugrott be, hogy eredetileg talán valamilyen nyomtatvány lehetett.

 

 

(Küldöm postán is.)

FRISS: Újabb levél...

 Hajdan éles eszű édesanyám a minap azt állította, hogy telefonon felhívták a bankból, igyekezzen, mert január 30-ig van ideje végtörleszteni. Nem lepődtem meg nagyon, anyámmal valami nincs rendben.

Simán közölte például egy döntését a múlt héten, hogy a 4,9 millióért hirdetett lakás árát felviszi 6 millióra, mikor értetlenkedve megkérdeztem, miért tenne ilyet, egyetlen érvet ismételgetett határozottan: mert kell a pénz. Meggyőzni nem tudtam róla, hogy ez a lépés nem viszi közelebb a pénzhez, de rábeszéltem, hogy ne tegye.

Meg olyat is tud, hogy a bankban készített feljegyzései alapján közli, hogy a 4,2 milliós végtörlesztési árhoz képest a visszafizetendő teljes hitelösszeg mai árfolyamon ötszázhetvenhatezer-hétszázhuszonöt forint lesz. 576 725 Ft. Arra a kérdésre, hogy komolyan gondolja-e, amit mond, illetve hogy egyáltalán érti-e azt, sértett-közeli intonációval felel: ezt mondták a Bankban. Felírta. A logikus érvek az arányokról, a lehetetlenről, illetve a matematika világából származó egyéb furfangok nem vezettek eredményre, következetesen állította, hogy ötszázhetvenhatezer-hétszázhuszonöt forint. Mai árfolyamon – ezt többször is kiemelte. Végül úgy sikerült feloldani a paradoxont, hogy egyesével elolvastuk a számokat, sorrendben. Többször is. Mire aztán kijött, hogy ötmillió-hétszázhatvanezer-valamennyi, csak rossz helyen volt a pont.

Szóval ehhez képest az az állítás, hogy a bank egy egyszerű telefonhívás keretében közli vele, hogy az európia méretű média-figyelem középpontjában álló végtörlesztési eljárás ügymenetében egy csekélyke változás történik, miszerint a végső határidő a mindenhol kommunikált február 28. helyett január 30., attól fel se ment pulzusom. Anyámnak kezd elmenni az esze, ez van.

Kértem, fáradjon be hozzájuk, és ha már küldeni nem tudták, legalább mutassák meg azt a jogszabályt, amiből felolvastak neki telefonon. Már ha van ilyen, mert persze biztos voltam benne, hogy nincs, hogy anyám a tőle megszokott módon nem- illetve félreértett valamit, vagy mindent. Egyértelmű volt, hogy ilyen változás nem történhet, hiszen hónapok óta azzal van telekiabálva a világ, hogy december végéig kell bejelenteni a végtörlesztési szándékot, onnantól 60 nap áll rendelkezésre lezárni az ügyletet: legkésőbb február 28-áig. Már ovis mondókában is biztosan terjed, ezt egyszerűen mindenki tudja. Emberek ezrei terveztek e forgatókönyv szerint, árazták-árazzák a lakásukat, taktikáznak, vészterveket szőnek, utolsó pillanatoznak.

Az utolsó pillanat egy hónappal történő előbbre hozását tehát kizártam, azzal a feltétellel, hogy ha mégis ez történt, akkor nyilván országos médiabotrány van belőle, a csapból is ez folyik, csak én nem vettem észre. Úgyhogy megnéztem a hírportálokat és a csapot, de semmi. Egyáltalán semmi nyoma ilyesminek. Anyám állapota romlik, más egyéb nem történt.

De nem hagyott nyugodni a téma, mégsem mindegy, hogy öt hét áll rendelkezésre eladni azt a nyomorult lakást és kiszállni egy fojtogató hitelből, vagy egy hét. Megkértem hát az ingatlanügyeket is gyakran bonyolító ügyvéd barátomat, ugyan nyugtasson már meg, hogy még soha nem hallott ekkora baromságot. Két mondatba sűrítve válaszolt: A hír igaz. Nem értem, min vagy meglepődve.

Aztán hozzátette, hogy ő is csak azért tud róla, mert éppen van egy olyan adásvételi ügye, amiben ez felmerült. Az ügy egyébként remek példája a kialakuló jogi anomáliáknak is. A szöveges feladat keretesben.

Szöveges feladat

 

Eladó és Vevő megállapodnak, hogy Eladó eladja a tulajdonában álló, jelzáloggal terhelt ingatlanát Vevőnek. A jelzálog alóli felszabadítás a vételárból történő, rögzített árfolyamú végtörlesztés keretében fog lezajlani. Az ingatlan adásvételi szerződést 2011. december elején megkötik, a kontraktus tartalmazza, hogy a teljes vételár kifizetése 2012. február 8-ig megtörténik, melyből a végtörlesztés megvalósul. (Előre nem látható problémák esetére még így is rendelkezésre áll mintegy 3 hét a végső határidőig – gondolták a szerződő felek és ügyvédeik.) A vételár pontosan fedezi a végtörlesztésként fizetendő összeget.

 

Vevő 2012. február 8-án kifizeti a vételárat, azaz teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, tehát megilleti őt az ingatlan tulajdonjoga. A pénz a bankban, de az időközben megváltozott helyzet miatt a végtörlesztés rögzített árfolyamon már nem lehetséges. A napi árfolyamon számolt összeg n millió forinttal magasabb, mely összeget Eladó nem tud előteremteni.

 

Vevő fizetett, Eladó jóhiszeműen járt el, a szerződés szabályos volt, a bank a jelzálogot viszont nem veszi le, amíg a teljes összeg be nem érkezik.

 

Kié a kecó?

Ahogy ő nem találkozott a jogszabállyal, ami ezt a változást rögzíti, úgy én sem találtam sehol, és persze a bankban sem mutatták meg, de ettől még bizonyára létezik. Valahogy úgy, ahogy a Galaxis Útikalauzban megénekelt Terv, mely a Föld eldózerolásáról szólt, és mely mindenki számára megtekinthető volt a helyi tervezőirodában kilenc hónapon keresztül. A főhős (egy földlakó) meg is találta a beavatkozás előtti napon: „Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!”

Persze nem a határidő megváltoztatásáról van szó. Nem hát. Mindössze annyi változott, hogy a december végéig bejelentett végtörlesztési ügylet keretében január 30-ig be kell mutatni a pénzt. (Vagy a hiteligérvényt, amiből fedezve lesz a törlesztés.) Azaz, ha megvan a vevő, akkor a törlesztendő összeget tőle el kell kérni és a bankban zárolni. Mondjuk a vételár-előleget. De ha a teljes vételár a törlesztésbe megy, akkor persze ez nem elég, a teljes vételár kell. Ha az sem elég, akkor azt is, amit kölcsön kért az eladó, ahonnan akart. De a határidő nem módosult, február végéig lehet végtörleszteni. Csak a pénz legyen meg egy hónappal előbb.

Nem hiszem, hogy ezzel akkor most kirobbantottam a botrányt, és a hazai és nemzetközi média egyszerre kapja fel mind a hét fejét, hogy ja tényleg, ez milyen má'!?

De remélem.

Mondjuk azok miatt, akik nem egy kicsivel kevesebb anyagi teher reményében élnek a végtörlesztés -egyébként vitatható erkölcsi bázisú, de tényszerűen adott- lehetőségével, hanem mondjuk a lakásuk elárverezése, az utcára kerülés meg egyéb kellemetlenségek elkerülése érdekében, mint utolsó esély.

Mínusz egy hónap.

Gyanús, hogy nem csak anyámnak ment el itt az esze.

És hogy nem vettük ezt észre?