Hajdan éles eszű édesanyám a minap azt állította, hogy telefonon felhívták a bankból, igyekezzen, mert január 30-ig van ideje végtörleszteni. Nem lepődtem meg nagyon, anyámmal valami nincs rendben.

Simán közölte például egy döntését a múlt héten, hogy a 4,9 millióért hirdetett lakás árát felviszi 6 millióra, mikor értetlenkedve megkérdeztem, miért tenne ilyet, egyetlen érvet ismételgetett határozottan: mert kell a pénz. Meggyőzni nem tudtam róla, hogy ez a lépés nem viszi közelebb a pénzhez, de rábeszéltem, hogy ne tegye.

Meg olyat is tud, hogy a bankban készített feljegyzései alapján közli, hogy a 4,2 milliós végtörlesztési árhoz képest a visszafizetendő teljes hitelösszeg mai árfolyamon ötszázhetvenhatezer-hétszázhuszonöt forint lesz. 576 725 Ft. Arra a kérdésre, hogy komolyan gondolja-e, amit mond, illetve hogy egyáltalán érti-e azt, sértett-közeli intonációval felel: ezt mondták a Bankban. Felírta. A logikus érvek az arányokról, a lehetetlenről, illetve a matematika világából származó egyéb furfangok nem vezettek eredményre, következetesen állította, hogy ötszázhetvenhatezer-hétszázhuszonöt forint. Mai árfolyamon – ezt többször is kiemelte. Végül úgy sikerült feloldani a paradoxont, hogy egyesével elolvastuk a számokat, sorrendben. Többször is. Mire aztán kijött, hogy ötmillió-hétszázhatvanezer-valamennyi, csak rossz helyen volt a pont.

Szóval ehhez képest az az állítás, hogy a bank egy egyszerű telefonhívás keretében közli vele, hogy az európia méretű média-figyelem középpontjában álló végtörlesztési eljárás ügymenetében egy csekélyke változás történik, miszerint a végső határidő a mindenhol kommunikált február 28. helyett január 30., attól fel se ment pulzusom. Anyámnak kezd elmenni az esze, ez van.

Kértem, fáradjon be hozzájuk, és ha már küldeni nem tudták, legalább mutassák meg azt a jogszabályt, amiből felolvastak neki telefonon. Már ha van ilyen, mert persze biztos voltam benne, hogy nincs, hogy anyám a tőle megszokott módon nem- illetve félreértett valamit, vagy mindent. Egyértelmű volt, hogy ilyen változás nem történhet, hiszen hónapok óta azzal van telekiabálva a világ, hogy december végéig kell bejelenteni a végtörlesztési szándékot, onnantól 60 nap áll rendelkezésre lezárni az ügyletet: legkésőbb február 28-áig. Már ovis mondókában is biztosan terjed, ezt egyszerűen mindenki tudja. Emberek ezrei terveztek e forgatókönyv szerint, árazták-árazzák a lakásukat, taktikáznak, vészterveket szőnek, utolsó pillanatoznak.

Az utolsó pillanat egy hónappal történő előbbre hozását tehát kizártam, azzal a feltétellel, hogy ha mégis ez történt, akkor nyilván országos médiabotrány van belőle, a csapból is ez folyik, csak én nem vettem észre. Úgyhogy megnéztem a hírportálokat és a csapot, de semmi. Egyáltalán semmi nyoma ilyesminek. Anyám állapota romlik, más egyéb nem történt.

De nem hagyott nyugodni a téma, mégsem mindegy, hogy öt hét áll rendelkezésre eladni azt a nyomorult lakást és kiszállni egy fojtogató hitelből, vagy egy hét. Megkértem hát az ingatlanügyeket is gyakran bonyolító ügyvéd barátomat, ugyan nyugtasson már meg, hogy még soha nem hallott ekkora baromságot. Két mondatba sűrítve válaszolt: A hír igaz. Nem értem, min vagy meglepődve.

Aztán hozzátette, hogy ő is csak azért tud róla, mert éppen van egy olyan adásvételi ügye, amiben ez felmerült. Az ügy egyébként remek példája a kialakuló jogi anomáliáknak is. A szöveges feladat keretesben.

Szöveges feladat

 

Eladó és Vevő megállapodnak, hogy Eladó eladja a tulajdonában álló, jelzáloggal terhelt ingatlanát Vevőnek. A jelzálog alóli felszabadítás a vételárból történő, rögzített árfolyamú végtörlesztés keretében fog lezajlani. Az ingatlan adásvételi szerződést 2011. december elején megkötik, a kontraktus tartalmazza, hogy a teljes vételár kifizetése 2012. február 8-ig megtörténik, melyből a végtörlesztés megvalósul. (Előre nem látható problémák esetére még így is rendelkezésre áll mintegy 3 hét a végső határidőig – gondolták a szerződő felek és ügyvédeik.) A vételár pontosan fedezi a végtörlesztésként fizetendő összeget.

 

Vevő 2012. február 8-án kifizeti a vételárat, azaz teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, tehát megilleti őt az ingatlan tulajdonjoga. A pénz a bankban, de az időközben megváltozott helyzet miatt a végtörlesztés rögzített árfolyamon már nem lehetséges. A napi árfolyamon számolt összeg n millió forinttal magasabb, mely összeget Eladó nem tud előteremteni.

 

Vevő fizetett, Eladó jóhiszeműen járt el, a szerződés szabályos volt, a bank a jelzálogot viszont nem veszi le, amíg a teljes összeg be nem érkezik.

 

Kié a kecó?

Ahogy ő nem találkozott a jogszabállyal, ami ezt a változást rögzíti, úgy én sem találtam sehol, és persze a bankban sem mutatták meg, de ettől még bizonyára létezik. Valahogy úgy, ahogy a Galaxis Útikalauzban megénekelt Terv, mely a Föld eldózerolásáról szólt, és mely mindenki számára megtekinthető volt a helyi tervezőirodában kilenc hónapon keresztül. A főhős (egy földlakó) meg is találta a beavatkozás előtti napon: „Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!”

Persze nem a határidő megváltoztatásáról van szó. Nem hát. Mindössze annyi változott, hogy a december végéig bejelentett végtörlesztési ügylet keretében január 30-ig be kell mutatni a pénzt. (Vagy a hiteligérvényt, amiből fedezve lesz a törlesztés.) Azaz, ha megvan a vevő, akkor a törlesztendő összeget tőle el kell kérni és a bankban zárolni. Mondjuk a vételár-előleget. De ha a teljes vételár a törlesztésbe megy, akkor persze ez nem elég, a teljes vételár kell. Ha az sem elég, akkor azt is, amit kölcsön kért az eladó, ahonnan akart. De a határidő nem módosult, február végéig lehet végtörleszteni. Csak a pénz legyen meg egy hónappal előbb.

Nem hiszem, hogy ezzel akkor most kirobbantottam a botrányt, és a hazai és nemzetközi média egyszerre kapja fel mind a hét fejét, hogy ja tényleg, ez milyen má'!?

De remélem.

Mondjuk azok miatt, akik nem egy kicsivel kevesebb anyagi teher reményében élnek a végtörlesztés -egyébként vitatható erkölcsi bázisú, de tényszerűen adott- lehetőségével, hanem mondjuk a lakásuk elárverezése, az utcára kerülés meg egyéb kellemetlenségek elkerülése érdekében, mint utolsó esély.

Mínusz egy hónap.

Gyanús, hogy nem csak anyámnak ment el itt az esze.

És hogy nem vettük ezt észre?